"Ebben a könyvemben zene szól. És elejétől a végéig táncolnak benne. Hőse egy varázshatalommal rendelkező nagy művész, egy Mester, aki nemcsak bölcs gondolatokkal, de tánccal avatja be tanítványait életük titkaiba.
"Megtanítalak benneteket, hogyan kell még egy süllyedő hajón is vidáman élni."
Ha megszólít ez a művem, nem azt fogod érezni, hogy olvasod, hanem azt, hogy fölkértelek táncolni. És ha sikerül a táncbeavatás, úgy teszed le majd a könyvet, hogy magadban felszabadultan táncolsz tovább.
Célom, hogy ez a tánc szabaddá tegyen. Emelkedj föl a nyomasztó gondok és félelmek világából- és repülj velem!
Annak írtam ezt a könyvet, akinek vágya a lélekkel játszva örvendezni.
És mer gyerekké változni- hogy "övé legyen a mennyek országa."- ajánlja Isten bohócai című művét Müller Péter. Kedves Olvasók- táncra föl!
"Nem kár, hogy csakis a házasság a szent, és a barátságot nem köti össze szakrális eskü, ahogy az ősi időkben, a vérszerződéseknél történt?
A barátok vérszerződése tartósabb volt, mint bármilyen házasság.
Nem kár, hogy a baráti szeretetet nem emeli méltó helyére az egyház?
Nem baj, hogy a kutyákkal embertelenül bánunk?
Nem igaz, hogy valóban eggyé csakis a szabad férfi és szabad nő válhatnak?
És igaz, nagyon is igaz, hogy az orgazmus csúcsán az ember nem rab lesz, hanem megszabadul, végre.
Én-görcse kioldódik.
Repül.
Igen, repül!
Túl a józan eszén.
És nem igaz, hogy az szeret igazán, aki az életét is odaadná a másikért? Az a pillanat, ott, a háztetőn, akárhogy vesszük is, szent pillanat volt!
(Müller Péter: Isten bohócai- 199.o.)