Keszthely- Tapolca- Ahogy a cím is utal rá, néhány gondolatot szeretnék megosztani a Kedves Olvasól ebben a témakörben. Változik a világ, benne MI- emberek is... vagy igazán csak MI változunk? ...melyik irányba?

Fotó: Vitus Imola

Szocializáció: Az a folyamat, amelynek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket, megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést (amelynek során az emberi személyiség kialakul).
Egész életünk során, minden életkori fázisban és minden csoportosulásban meghatározó jelentősége van a kommunikációnak.
A szocializációban döntő a mikroközösségek (család, baráti kör) szerepe. Az ember, főként a gyermek nem feltétlenül ismereteket sajátít el, hanem magatartási, viselkedési normákat. (Forrás: www.vizsgazz.hu)

Keszthelyről utaztam Tapolcára. Lehunyt szemmel pihentem, indulásra várva... körülöttem nyugtató csönd. Nem sokáig. Gyermekzsivajtól lett hangos a fülke. Egy Veszprém megyei kisváros nagycsoportos ovisai lettek alkalmi utastársaim. Három "saját" leánnyal büszkélkedhetek, most "átmenetileg" hatot kaptam fél órácskára.

Cserfes, szimpatikus és nem utolsósorban barátságos, kommunikatív gyerekek voltak. Kísérőik csitították a vidám társaságot, de... ennyi idős korban (igaz, nem lehet elég korán elkezdeni)  még hiányos a fentiekben olvasható- elsajátított társadalmi viselkedési forma. Különös tekintettel arra, hogy ezek a csöppségek is "fedő alatt" vannak az óvodában, elvárásoknak és normáknak kell megfelelniük, hogy a képlékeny személyiségüket- legalább az óvodában tudják pozitív irányba előmozdítani. A gőzt ilyen kirándulásokon, vonatos, esetleg hajókázós "bulikon" tudják kiengedni... bizonyos mértékig, ugyanis a magatartási formáknak, normáknak a tömegközlekedési eszközökön is meg kell felelni... nem is szólva az óvoda jó híréről...

Nem sokat bajlódtunk a tegező-magázó viszonnyal... de így valóban könnyebb volt, hogy nem bonyolódtunk bele a kommunikációs csatorna útvesztőibe. A csoport vezérszónokától hamar megtudtam, (kérdések nélkül) mit dolgoznak a szülők, milyen gondokkal küzdenek. A másik kisleány beavatott a valóságshow- k rejtelmeibe, melyik csatorna "kiscsillagai" vagy éppen "megasztárjai" a jobbak, ki énekel hamisabban, és kit szeret a zsűri... és mitől lehet egy ilyen verseny "bundaszagú".

A harmadik- kislányos bájjal- arról tájékoztatott, hogy ők bizony lomiznak... és milyen ügyes gyermek, fiatal kora ellenére. Ugyanis apu és anyu, amikor kimennek külhonba, őt küldik be a lakásba- kérdezze meg, van-e valami, amire már nem tartanak igényt? Ki tudna ellenállni egy 6-7 éves babaarcú szépség tisztelettudó kérésének?

A nem igazán szalonképes kötőszavakon már nem is "akadtam" ki, amikor azt hittem, nem érhet meglepetés, akkor nyílt csak igazán tágra a szemem...

A következő, talán legéletrevalóbb leányka mélyrehatóan boncolgatta a nemrégiben látottakat. Nem igazán értette még 6 és fél esztendősen, hogy a televízióban látott néninek miért kellett implantátumot beültetnie, amikor szép cicije volt előtte is. Azt meg végképp nem tudta megemészteni, mi kerül ebbe "fél millába"? Nekem is feltette a kérdést, igyekeztem lányos zavaromban gyermeknyelven elmagyarázni a dolgok lényeget...több, de inkább kevesebb sikerrel.

Közben begördült a vonatunk Tapolcára. Megint gazdagabb lettem néhány infóval, megtudtam: nem lehet a filozófia tudományát, az Élet nagy kérdéseit időben elkezdeni és feltenni másoknak. Ettől függetlenül utalnom kell a fenti szocializációs tényezőkre, a mikroközösségek felelősségére és szerepvállalására. Egyre több a "kulcsos" gyermek, mert a szülők- vagy a megélhetésért folytatott küzdelem, esetleg "elvan a gyerek magában is" is elvét követve... de nem töltünk elég időt utódainkkal- tisztelet a nem túl sok kivételnek. Fontosak az óvodák, iskolák személyiség-formáló erőfeszítései, de az igazi "sikerkovácsok" ebben a dologban-MI- szülők vagyunk.

Csak remélni tudom, hogy David Gemmel, brit fantasy író bölcseleténél lesz még pozitívabb fordulat is gyermekeink életében... és világunkban is:

"Az egyének képesek fejlődni és megváltozni. Ezt magam is láttam. De gyűjts egybe egy nagyobb csoportot, és néhány szívdobbanás alatt üvöltő csorda lesz belőle, mely gyilkolni és pusztítani akar. Nem, nem hiszem, hogy az emberfaj valaha is képes lesz megváltozni."

...szerintem hittel és szeretettel- igen! ... igaz, nem lehet elég korán elkezdeni...

Oldal: Jegyzet- Nem lehet elég korán elkezdeni...
Lap-FölDI 3 - Online hírek és érdekességek - © 2008 - 2024 - lapfoldiharom.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat