Tapolca- 2012. június 1.- Alig, hogy napvilágot látott Császár László polgármester önkormányzati tájékoztatója a kórházi betegellátásról, annak minőségéről, az uniós pályázaton nyert, közel 600 millió forintos támogatásról, egyfajta viszontválaszként demonstrációt tartottak- Toronyi Tibor (Jobbik Magyarországért Mozgalom) főszervező vezetésével. Ok: július 1- jével a Deák Jenő Kórház és Rendelőintézetben megszűnik az aktív fekvőbeteg-ellátás.
Késő délután a Trianon Emlékparknál gyülekeztek az egészségügyi dolgozók, civil szervezetek, illetve az egészségügyi intézmény sorsáért aggodó állampolgárok- innen indult a mintegy 600 fős tömeg a Hősök teréig (egyéb híresztelésekkel ellentétben- nem "Jobbikos" volt a rendezvény). A demonstrálók az aktív sebészeti és belgyógyászati ellátás megszűnése ellen emelték fel a hangjukat, illetve transzparenseken is nyomatékosították mindezt. Emellett a szülészet visszaállítását is követelték: "Tapolcán ne csak meghalni, születni is lehessen!", vagy "Vissza a szülészetet!"
Ferenczi Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője, Dobó Zoltán, a Veszprém Megyei Közgyűlés tagja, valamint Rig Lajos- önkormányzati képviselő, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének tapolcai vezetője is szólt a kórház aktív osztályainak megmaradásáért, de dr. Csonka László sebész főorvos- például- felelőtlennek nevezte a város vezetésének kijelentését az ellátás színvonalával kapcsolatban.
Beszéltek a "betegtömeg"-ről, amely nyári időszakban a Balaton közelsége miatt lényegesen megduzzad, mindez a környékbeli kórházakat fogja terhelni, utaltak a Semmelweis Tervben leírtak szerinti kistérségi szerepvállalásra, amely negatív hatással lesz a környező települések egészségügyi ellátására. Rámutattak a sürgős sebészeti beavatkozások okozta bonyodalmakra a nagy távolság miatt, de a mentőkapacitás kérdés sem megoldott.
A Városházánál egy petíciót nyújtottak át Sólyom Károly alpolgármesternek.
A rendezvényen nagyszámú rendőri biztosítás volt, de szerencsére nem került sor atrocitásra.
A kezdeményezés, a demonstráció vitathatatlan, hogy egészségünk, apáink, anyáink és utódaink érdekében is történt. Adjunk hangot- ha kell-, ily módon is, a nemtetszésünknek.
A dolog iróniája pusztán az, hogy mindenki tudja, politikai hovatartozásra, vallási felekezetre való tekintet nélkül, vagy egyéb jellegű elvet képviselve, magáénak vallva: A halottnak már hiába adunk csókot... és arra is megtanítottak bennünk elődeink, hogy: Az erősebb kutya...